Error message

Deprecated function: The each() function is deprecated. This message will be suppressed on further calls in menu_set_active_trail() (line 2404 of /home/zengohang/public_html/includes/menu.inc).

Három éves gyermek esetén, gyakran azzal a problémával keresnek fel a szülők, hogy dadog a gyermekük. Ilyenkor a szülőket meg kell nyugtatni, hiszen a normál beszédfejlődés természetes jelenségével szembesültek. A következő kérdés az, hogy tehetnek-e valamit? Természetesen, mivel a gyermek a környezetéből veszi a beszédhez szükséges mintákat. Ebben az esetben a gyermek nem részesül terápiában, de a szülők számára útmutatást és néhány egyszerű tanácsot adok, annak érdekében, hogy a gyermek beszédfejlődésében ne legyenek szakadások, és a fejlődés gördülékenyen, zavartalanul haladhasson tovább.

A három éves gyermek beszédére jellemző a „nem folyamatos beszéd” jelensége. Más néven élettani/ fiziológiás dadogásnak is nevezik. Egyes szerzők pedig „elsődleges dadogásként” említik. Az „élettani dadogás” kifejezést, felváltotta a „nem folyamatos beszéd” elnevezés, mivel ez a jelenség nem minden gyermek beszédfejlődésére jellemző. Ez a jelenség a gyermek beszédfejlődésének része, ami általában önmagától eltűnik. Egy dolog azonban biztos, hogy ez a jelenség nem igazi dadogás. Lényeges különbség, hogy a „nem folyamatos beszéd” esetén a gyermek beszédére nem jellemzőek az izomgörcsök és a beszédfélelem sem.

A gyermekek beszéde három éves kor körül robbanásszerű fejlődést mutat. A beszéd fejlődése mellett, fejlődik a gondolkodása, a kifejezőkészsége, artikulációja, szókincse, sok egyéb mellett. Ekkor megnő a gyermek közlésvágya, azonban még nem megfelelő biztonsággal alkalmazza, az ehhez szükséges képességeit. Meglévő szókincse, kifejezőkészsége nem alkalmas arra, hogy élményeit olyan gyorsan el tudja mondani, mint ahogy azt a temperamentuma diktálja. Ennek a hiányosságnak a kiküszöbölésére szótagok, szavak és mondatrészek ismétlését alkalmazza mindaddig, míg a helyes formulát meg nem találja. A gyermek beszédében előfordulnak elemismétlések. Leggyakrabban névelőket, szótagokat, szavakat és szószerkezetek ismétel. Előfordul a töltelékszavak (izé, hát, és) használata, a hangos szünetek (ő) közbeiktatása, vagy esetleg hangzónyújtás.

A fiziológiás megakadások fellépése azért történik meg, mivel az élénk közlési késztetéshez nem áll rendelkezésére elégséges mondatalkotási és artikulációs mozgásbeli felkészültség. Ezért a gyermek nem talál elég gyorsan szavakat érzéseinek kifejezésére, élményeinek elmeséléséhez.

Ebben az életkorban nem szükséges a gyermek logopédiai terápiája, azonban a szülők tanácsadáson vehetnek részt, annak érdekében, hogy a probléma megszűnhessen. A tanácsadás azért fontos, mert a szülőkkel való találkozás során irányt mutatok a beszédfejlődés támogatásához. Ilyenkor a szülők kérdezhetnek, elmondhatják félelmeiket, a szakember pedig megerősíti a megfelelő hozzáállást. A tanácsadás nélkül gyakran a „nem folyamatos beszéd időszaka” (elsődleges dadogás), nem tűnik el magától és akár valódi dadogássá is alakulhat. A gyermeket a környezet helytelen reakciókkal, és helytelen hozzáállással, akár a valódi dadogás felé sodorhatja, ahelyett, hogy természetes módon átsegítené ezen az időszakon. A megfelelő tanácsok betartásával, a környezet támogató magatartásával, a gyermek, a beszédbeli képességeket megfelelő biztonsággal elsajátítja, így beszéde folyamatossá válik.

Néhány tanács, melyekkel a „nem folyamatos beszéd” időszaka könnyebben áthidalható, és a dadogás súlyosbodása, rögzülése elkerülhető:

  • A gyermeknek soha ne mondjuk, hogy dadog.
  • A gyermek figyelmét ne irányítsuk a beszédére.
  • A gyermekkel ne ismételtessék meg mondanivalóját, és ne javítsák a beszédét.
  • A gyermek beszédét ne szakítsák félbe, szánjanak időt arra, hogy meghallgassák mondanivalóját.
  • Figyeljenek gyermekükre, vegyenek fel szemkontaktust.
  • Ne szerepeltessék mások előtt, ha ő nem szeretné.
  • Fontos a pihenés! Ne fárasszák túl a gyermeket sem szellemileg, sem fizikailag.
  • Amikor fáradt a gyermek, keveset beszéltessék.
  • Legyenek közös családi programok, melyek örömöt jelentenek a gyermeknek.
  • Ajánlott a közös bábozás, mesekönyv-nézegetés, éneklés.
  • Fontos a nyugodt, halk, dallamos beszédpélda.
  • Elvárásaik gyermekükkel szemben legyenek reálisak.
  • Tartsák szem előtt a gyermek pozitív tulajdonságait!