Error message

Deprecated function: The each() function is deprecated. This message will be suppressed on further calls in menu_set_active_trail() (line 2404 of /home/zengohang/public_html/includes/menu.inc).

A beszédfejlődésről szóló előadásaim végén gyakori kérdés, hogy „Mikor fog már érthetően beszélni a gyermek?” A szülők gyakran türelmetlenek, amikor a gyermek nem beszél az ő elvárásaiknak megfelelően, azaz érthetően. A normál beszédfejlődést, mint sok minden mást, ezt sem lehet siettetni. A három éves gyermekek beszédének normál velejárója a hangok hibás ejtése, hiszen a gyermek még gyakorolja a megfelelő beszédmozgásokat, amiben fokozatosan ügyesebb lesz. A fejlődéshez a támogató szülői példa feltétlenül szükséges.

A normál beszédfejlődés természetes velejárója az „élettani pöszeség” (fiziológiás/fejlődéses pöszeség). Fontos, hogy az „élettani pöszeséget” nem tekintjük beszédhibának.

„Élettani pöszeségnek” azt a jelenséget nevezzük, mikor a beszélni kezdő gyermek pontatlanul, hibás artikulációval beszél. A helytelen artikuláció nem csak egy-egy hangra, hanem az egész hangsorra kiterjed.”

Ennek a jelenségnek az oka elsősorban, hogy a gyermek a beszédmozgások kivitelezésében még nem elég ügyes. A tiszta artikuláció finoman összerendezett beszédmozgásokat és pontos hallási diszkriminációt (megkülönböztetést) igényel, ami a gyermeki beszédfejlődés során fokozatosan alakul. Az élettani pöszeség nem érint minden gyermeket, előfordul, hogy a beszélni kezdő gyermek tiszta artikulációval beszél.

Gyakran előfordul, hogy a környezet a gyermek helytelen artikulációját kijavítja, nehezményezi, vagy esetleg kineveti. Ez a hozzáállás azonban nem vezet jóra. A környezet helytelen reakciója a gyermek normál beszédfejlődését, abba az irányba sodorhatja, hogy a gyermek elutasítja a beszédet. Ekkor a gyermeknél beszédfélelem és beszédgátlás nehezíti a későbbi fejlődést. Nagyon fontos, hogy a szülők ne támasszanak irreális elvárásokat gyermekükkel szemben, és a korának megfelelő képességeit tartsák szem előtt.

Az élettani pöszeség, megfelelő akusztikus és motoros fejlődés esetén kb. 5. éves korra autokorrekcióval javul, önmagától eltűnik. Az élettani pöszeség teljesen fiziológiás, ezért nem kell a gyermeket terápiában részesíteni.

A szülők támogassák gyermeküket a normál fejlődésben, azzal, hogy sokat mondókáznak, beszélgetnek, mesélnek.